E szakaszban részletesen leírjuk az egyes telepítő összetevőket. Ezeket további világos szakaszokra bontjuk. A bemutatás a megjelenés rendjében történik. Természetesen nem minden modul szerepel minden telepítésben; ez a telepítő módtól és hardvertől függ.
Feltételezzük, hogy a Debian Telepítő elindult és az 1. képernyőt látod. Ekkor a debian-installer képességei még korlátosak. Nem tud sokat a hardverről, nyelvről és elvégzendő feladatokról. Ne aggódj. Mivel a debian-installer elég okos, önműködően fel tudja ismerni a hardvert, meghatározni a további összetevők helyét és egy jó telepítő rendszerré frissíteni magát. Természetesen meg kell adni a debian-installer számára az automatikusan fel nem ismerhető dolgokat (például nyelv, kívánt billentyű-kiosztás vagy hálózati tükör).
Látod majd, hogy a debian-installer több hardver felismerés műveletet végez. Először a telepítő összetevők betöltéséhez szükségeseket keresi (például CD-ROM vagy hálózati kártya). Mivel még nem minden meghajtó érhető el, a hardver-felismerés későbbi megismétlése szükséges.
A debian-installer 1. tettei egyike, az elérhető memória ellenőrzése. Ha szűkös, ez az összetevő egyes módosításokat végez a telepítő folyamatban, mely, ha minden jól megy még így is lehetővé teszi a Debian GNU/Linux telepítését e gépen.
A telepítő először a fordításokat dobja el, amely azt jelenti, hogy ilyenkor a telepítés csak angolul végezhető el. Természetesen a telepítés végeztével egyszerűen beállítható a saját nyelv.
Ha ez kevés, csak az alap telepítéshez kellő összetevőket tölti be. Ez csökkenteni fogja a telepítő rendszer képességeit. Lehetőség lesz további összetevők betöltésére, de persze, ha ennyire kevés a memória, akkor ez hibát adhat.
Ha a telepítő alacsony memória módban fut, a csere partíciót akkor se vagyök egy minimális (64–128MB) alá. A csere partíció virtuális memóriaként használt, így növeli a rendszer számára elérhető memória méretét. A telepítő a lehető legelőbb aktiválja a csere partíciót a telepítő folyamatban. Érdemes ennél feljebb menni a fizikai memóriával, ahol már a csere partíció nem ennyivel nagyobb, mert ennek használata csökkenti a teljesítményt és nagy lemez-terheléshez vezet.
Extrém kevés memória esetén még mindig előfordulhat a rendszer fagyása, váratlan hibák vagy, hogy egyes folyamatokat a kernel megöl, mert kifogy a memória (ami „Out of memory” üzenet ad a VT4 virtuális terminálon és a syslog fájlban).
Például tudható, hogy egy nagy ext3 fájlrendszer létrehozása meghiúsulhat alacsony memória módban, ha nincs elég cserehely. Ha nagyobb csere nem segít, készíts ext2 fájlrendszert (ez a telepítő nélkülözhetetlen összetevője). A telepítés után az ext2 ext3 partícióra módosítható.
It is possible to force the installer to use a higher lowmem level than the one based on available memory by using the boot parameter „lowmem” as described in 5.2.1. szakasz - Debian Telepítő paraméterek.
Az esetek túlnyomó részében az első kérdések a telepítéskor és a telepített rendszeren használt helyi beállítási lehetőségek kiválasztásáról szólnak. A helyi beállítási lehetőségek a nyelvből, országból és területi beállításokból állnak.
Innentől a választott nyelven szól majd a telepítés, mely az elérhető párbeszédek fordítását adja. Ha egy ilyenhez nincs fordítás a választott nyelven, a telepítő az angolt használja.
A választott ország alapján ajánl a telepítő alap időzónát és a földrajzi helynek megfelelő egy vagy több Debian tükröt. A nyelv és ország együtt képezi majd alapját az alap helyi beállításoknak és segít a billentyűzet kijelölésében.
Először az elsődleges nyelvre kérdez. A nyelvek nevei angolul (balra) és eredetiben (jobbra) is megjelennek; a jobb oldali nevek a nyelvnek megfelelő írással is megjelennek. A sorrend az angol nevekre épül. A lista tetején a „C” beállítás is választható egy nyelv helyett. A „C” a telepítő esetében angolt ad; ekkor a friss rendszer még nem fog helyi beállításokat támogatni, mert a locales nem kerül telepítésre.
If you selected a language that is recognized as an official language for more than one country[7], you will be shown a list of only those countries. To select a country that is not in that list, choose (the last option). You will then be presented with a list of continents; selecting a continent will lead to a list of relevant countries on that continent.
If the language has only one country associated with it, that country will be selected automatically. In that case it is only possible to select a different country by first lowering the debconf priority to medium, followed by revisiting the language selection option in the main menu of the installer.
Egy alap helyi beállítás is kiválasztásra kerül a kijelölt nyelv és ország alapján. Közepes vagy alacsony elsőbbségű telepítésnél lehetőség van más helyi beállítás kijelölésére és további létrehozandókéra a telepített rendszeren.
A billentyűzetek gyakran egy nyelvre vannak szabva. Válassz egy kiosztást, mely megfelel a használtnak, vagy egy hasonlót, ha nincs pont a kívánt. A telepítés után több közül is lehet választani (akkor futtasd majd a kbdconfig parancsot rendszergazdaként).
Vidd a kijelölést a kívánt billentyűzetre és üsd le az Enter billentyűt. Használd a nyíl billentyűket — ezek minden nemzeti nyelvű billentyűzeten azonos helyen vannak, így függetlenek a billentyűzet beállításától. Egy 'kiterjesztett' billentyűzeten legalább F1 és F10 közti billentyűk is vannak a legfelső sorban.
Ha hd-media móddal telepítesz, akkor egy bizonyos pillanatban tudnod kell a Debian Telepítő ISO kép helyét és csatolni azt a további telepítő fájlok elérése érdekében. Az iso-scan összetevő pontosan ezt biztosítja.
Először az iso-scan önműködően csatolja az össze blokk eszközt (például partíciókat) melyeken pár ismert fájlrendszer van és sorban .iso (vagy .ISO) végű nevű fájlokat keres. Elsőre csak a gyökérkönyvtárt és elsődleges alkönyvtárait nézi át (például keresi a /-t és bármi.iso/data/-t, de a bármi.iso/data/tmp/-t nem). Egy ISO képre lelve az iso-scan ellenőrzi tartalmát, hogy meghatározza, e kép egy érvényes Debian ISO kép-e. Előbbi esetben kész is vagyunk, utóbbiban az iso-scan más képet keres. bármi.iso
Ha e próbánál talál ISO képet, az iso-scan megkérdi, végezzen-e átfogóbb keresést. Ekkor az egész fájlrendszert átnézi.
Ha az iso-scan nem lel ISO képet, akár az előző rendszer indításával is ellenőrizhető, hogy a kép neve megfelelő-e (.iso végű), a debian-installer számára átnézhető fájlrendszeren van-e és nem sérült-e (igazold az ellenőrző-összeget). A haladó felhasználók nem indítanak újra, hanem megnézik a 2. konzolon.
E lépéshez érve, ha a rendszer több hálózati eszközt talál, kiválasztható, melyik legyen az elsődleges hálózati csatoló, azaz, melyet a telepítéskor használnál. A többi csatoló ekkor még nem kerül beállításra. Ezek a telepítés után is beállíthatók; lásd az interfaces(5) kézikönyv oldalt.
Alapban a debian-installer önműködően megpróbálja beállítani a gép számára a hálózatot DHCP által. Ha sikerül, kész. Ha ezt nem tudja megtenni, annak számos oka lehet, például be nem dugott hálózati kábel, vagy elvétett DHCP beállítás. Vagy az is lehet, hogy nincs DHCP kiszolgáló a hálózaton. Részletesen a 3. konzolon írja. Minden esetben megkérdi, akarod-e újrapróbálni vagy kézzel beállítani. A DHCP kiszolgálók sokszor nagyon lassan válaszolnak, így ha tudod, hogy ehhez minden működik, próbáld újra.
A kézi hálózati beállítás feltesz pár kérdést a hálózatról, ezek főleg az IP cím, Hálózati maszk, Átjáró, Név-kiszolgáló címek és egy Gépnév. Dróttalan hálózati csatoló esetén a Dróttalan ESSID és egy WEP kulcs kérdés is szerepel. Válaszolj a 3.3. szakasz - A szükséges információk szerint.
Some technical details you might, or might not, find handy: the program assumes the network IP address is the bitwise-AND of your system's IP address and your netmask. The default broadcast address is calculated as the bitwise OR of your system's IP address with the bitwise negation of the netmask. It will also guess your gateway. If you can't find any of these answers, use the offered defaults — if necessary, you can change them by editing /etc/network/interfaces once the system has been installed.
The installer will first attempt to connect to a time server on the Internet (using the NTP protocol) in order to correctly set the system time. If this does not succeed, the installer will assume the time and date obtained from the system clock when the installation system was booted are correct. It is not possible to manually set the system time during the installation process.
Depending on the location selected earlier in the installation process, you may be shown a list of timezones relevant for that location. If your location has only one time zone, you will not be asked anything and the system will assume that time zone.
If for some reason you wish to set a time zone for the installed system that does not match the selected location, there are two options.
The simplest option is to just select a different timezone after the installation has been completed and you've booted into the new system. The command to do this is:
# dpkg-reconfigure tzdata
Alternatively, the time zone can be set at the very start of the installation by passing the parameter time/zone= when you boot the installation system. The value should of course be a valid time zone, for example valueEurope/London or UTC.
For automated installations the time zone can also be set using preseeding.
At this time, after hardware detection has been executed a final time, debian-installer should be at its full strength, customized for the user's needs and ready to do some real work. As the title of this section indicates, the main task of the next few components lies in partitioning your disks, creating filesystems, assigning mountpoints and optionally configuring closely related options like RAID, LVM or encrypted devices.
If you are uncomfortable with partitioning, or just want to know more details, see C. függelék - Particionálás a Debian számára.
Lehetőség van az automata particionálásra akár az egész meghajtón, akár a meghajtón lévő szabad területen. Ezt „irányított” particionálásnak is hívjuk. Ha a particionálást magad végeznéd, válaszd a pontot a menüből.
Irányított particionálás esetén 3 lehetőség van: partíciók közvetlen létrehozása a lemezen (klasszikus mód), létrehozás Logikai kötet kezelő (LVM) használatával vagy titkosított LVM használata[8].
Nem minden architektúrán lehetséges (titkosított) LVM használata.
LVM vagy titkosított LVM használatakor a telepítő a legtöbb partíciót egy nagy partícióban hozza létre; ennek előnye, hogy így könnyen átméretezhetők. Titkosított LVM esetén a nagy partíció csak egy különleges kulcs kifejezéssel lesz olvasható, mely az összes (személyes) adat különleges biztonságát nyújtja.
Titkosított LVM használatakor a telepítő véletlen adatok írásával automatikusan törli a lemezt. Ez tovább növeli a biztonságot (így lehetetlen lesz megmondani, a lemez mely része használt és a korábbi telepítések nyomait is törli), de a lemez méretétől függően eltart egy ideig.
Irányított particionálás esetén LVM vagy titkosított LVM használatával, mindenképp módosul a partíciós tábla, amit ki kell írni a lemezre az LVM beállításakor. Ez tényleg törli az adott merevlemez összes adatát, és visszavonhatatlan. Természetesen a telepítő e módosítások megerősítését kéri, mielőtt lemezre írná őket.
Irányított particionálásnál (akár klasszikus akár (titkosított) LVM) egy egész lemezre, először ki kell választani a használni kívánt lemezt. Ellenőrizd, hogy a gép minden lemezét látod, több lemez esetén válaszd ki a kívántat. Felsorolásuk sorrendje a használat módjától függően eltérhet. A mutatott méretek is segíthetnek azonosítani őket.
Egész lemez irányított particionálásánál a kijelölt lemez minden adata a legutolsó kérdés után elvész majd, de a telepítő minden esetben kéri a változások megerősítését lemezre írásuk előtt. Klasszikus módú particionáláskor a módosítások e művelet legvégéig visszavonhatók; (titkosított) LVM használatakor ez nem lehetséges.
Ezután az alábbi tábla sémái választhatók. Mindegyiknek vannak erősségei és gyengéi, ezt a C. függelék - Particionálás a Debian számára részben tárgyaljuk. Kétség esetén az elsőt érdemes választani. Az irányított particionálás egy bizonyos minimum szabad helyet követel a működéshez. Legalább 1GB hely nélkül (a választott sémától függően) az irányított particionálás elvetésre kerül.
| Particionáló séma | Minimum hely | Létrehozott partíciók |
|---|---|---|
| Minden fájl 1 partíción | 600 MB |
/, csere |
| Önálló /home partíció | 500 MB |
/, /home, csere |
| Önálló /home, /usr, /var és /tmp partíció | 1 GB |
/, /home, /usr, /var, /tmp, csere |
Irányított particionáláskor (titkosított) LVM használatával, a telepítő önálló /boot partíciót is készít. A többi, a csere partícióval együtt, az LVM partíción belül jön létre.
Egy séma választása után, a következő képernyő bemutatja az új partíciós táblát, benne a leendő formázási és csatolási információkat.
A partíciók listája ilyesmi:
IDE1 mester (hda) - 6.4 GB WDC AC36400L
#1 elsődleges 16.4 MB B f ext2 /boot
#2 elsődleges 551.0 MB swap csere
#3 elsődleges 5.8 GB ntfs
pri/log 8.2 MB SZABAD HELY
IDE1 szolga (hdb) - 80.0 GB ST380021A
#1 elsődleges 15.9 MB ext3
#2 elsődleges 996.0 MB fat16
#3 elsődleges 3.9 GB xfs /home
#5 logikai 6.0 GB f ext3 /
#6 logikai 1.0 GB f ext3 /var
#7 logikai 498.8 MB ext3
#8 logikai 551.5 MB swap csere
#9 logikai 65.8 GB ext2
E példa 2 IDE merevlemezt mutat eltérő partíciókra osztva; az 1. lemezen van egy kis szabad hely. Egy partíció sor részei: partíció sorszám, típus, méret, opcionális kapcsolók, fájlrendszer és csatolási pont (ha van). Megjegyzés: pontosan e beállítás nem jöhet létre irányított particionálással, de egy kézi particionálással létrehozható lehetséges változatot mutat.
Itt zárul az irányított particionálás. Ha elégedett vagy az ajánlott partíciós táblával, válaszd a pontot a menüből az új partíciós tábla rögzítéséhez (leírva e szakasz végén). Módosításhoz válaszd a pontot és futtasd újra a particionálót vagy módosítsd a javasolt változtatásokat az alább írt kézi particionálás szerint.
A fentihez hasonló jelenik meg kézi particionáláskor, de ekkor a létező partíciós táblát mutatja csatolási pontok nélkül. A partíciós tábla kézi beállítását és a partíciók Debian rendszer általi használatát tárgyaljuk e szakasz további részeiben.
Partíciókat vagy szabad helyet nem tartalmazó lemeznél új partíciós tábla létrehozása is kiválasztható (ez szükséges lehet, mert adott esetben csak így hozhatók létre új partíciók). Ekkor egy „SZABAD HELY” sor jelenik meg a választott lemezen.
Szabad hely választásakor új partíciók létrehozására nyílik mód. Meg kell adni méretüket, típusukat (elsődleg, ami megadja, fájlrendszer vagy csere, szoftver RAID, LVM, titkosított fájlrendszer lesz-e rajta, vagy mellőzve lesz. Más lehetőségek, például csatolási pont, csatolási opciók és indító zászló; ezek a használat módjától függően jelennek meg. Az elő-választott alapok tetszőlegesen módosíthatók. Például a kiválasztásával eltérő fájlrendszer is használható e partícióhoz ideértve a csere, szoftver RAID, LVM használatát vagy mellőzést. Létező partíció adatai is átmásolhatók ide. Ha elfogadod a beállításokat, válaszd a pontot és visszatérsz a partman fő képernyőjéhez.
Egy partíció módosításához egyszerűen válaszd ki azt, ez a partíció beállító menübe visz. Ez azonos az új partíció létrehozásakor kapott menüvel, így azonos lehetőségek állíthatók be. Egy csodálatos lehetőség, melyre talán elsőre sokan nem is gondolnak, hogy a partíciók át is méretezhetők a méretüket író elem kiválasztásával. Ez sok fájlrendszeren működhet, a fat, ext és csere-partíciókon biztosan működik. E menüvel törölhető is egy-egy partíció.
Legalább 2 partíciót hozz létre: az egyik a gyökér fájlrendszer (csatolási pontja /) és egy a csere. A partman figyelmeztet a gyökér fájlrendszer csatolására.
A partman képességei egyes telepítő modulokkal bővülnek, de ez architektúra-függő. Ha nem látod az összes várt lehetőséget, ellenőrizd, be van-e töltve minden szükséges modul (például partman-ext3, partman-xfs vagy partman-lvm).
Ha megfelel a particionálás, válaszd a pontot a particionáló menüből. Ez összefoglalja a lemezeken végzett módosításokat és kéri a fájlrendszerek kért módon történő létrehozásának megerősítését.
Több merevlemez esetén[9] az mdcfg segítségével a meghajtók nagyobb teljesítményre és/vagy az adatok nagyobb biztonságára is beállíthatók. Ennek neve Több-lemezes eszköz (vagy legnépszerűbb változata után szoftver RAID).
Az MD alapvetően eltérő lemezeken lévő partíciók egy logikai eszközzé való összefogása. Ez az eszköz egy sima partícióként használható (például a partman programban formázható, csatolható, és így tovább).
Az előny a létrehozott MD eszköz típusától függ. A jelenleg támogatottak:
Főleg teljesítményt növel. Az adatokat sáv (stripes) részekre osztja és egyenlően elosztja a tömbben lévő egyes lemezeken. Ez megnöveli az írás/olvasás műveletek sebességét, de ha egy lemez tönkremegy, ezen is minden elvész (vagyis az adatok egy része még mindig a jó lemezen van, más része a tönkrement lemezen volt).
Tipikus felhasználás a mozgókép szerkesztés.
Használható az elsődlegesen megbízhatósági célú telepítéseknél. Több (általában 2) egyenlő méretű partícióból áll, ahol minden partíció ugyanazt tartalmazza. Ez lényegében 3 dolgot takar. 1: Ha egy lemez tönkremegy, az adatok a többi lemezen megvannak. 2: Az elérhető kapacitás csak egy része használható (a legkisebb partíció mérete a RAID tömbben). 3: A fájl olvasások a lemezek közt elosztottak, ami megnöveli a teljesítményt olyan kiszolgálón, például tipikus fájl-kiszolgálón, melyen az olvasás több.
Lehet tartalék lemez is a tömbben, mely átveszi egy másik helyét hiba esetén.
A sebesség, megbízhatóság és redundáns adatok közti jó egyezség. Az adatokat sávokra (stripes) vágja és egyenlően elosztja 1 kivételével minden eszközön (RAID0 tömbhöz hasonló). A RAID0 tömbbel ellentétben a RAID5 paritás adatot is számol, melyet a maradék lemezre ír. A paritás lemez nem mindig ugyanaz (mint a RAID4 esetén), hanem periodikusan változik, így a paritás adat egyenlően kerül minden lemezre. Egy lemez kiesésekor a hiányzó adatok maradék adatból és paritásból kerülnek kiszámolásra. A RAID5 legalább 3 aktív partíciót igényel. Itt is lehet tartalék lemez.
Amint látható, a RAID5 a RAID1 tömbhöz hasonlóan megbízható és kevésbé redundáns.Viszont kicsit lassabb íráskor, mint a RAID0 a paritás számolása miatt.
Összefoglalva:
| Típus | Legkisebb eszköz-szám | Tartalék eszköz | Túlél lemez hibát? | Elérhető hely |
|---|---|---|---|---|
| RAID0 | 2 | nincs | nincs | A legkisebb partíció mérete szorozva a RAID tömbben lévő eszközök számával |
| RAID1 | 2 | lehet | igen | A RAID tömbben lévő legkisebb partíció mérete |
| RAID5 | 3 | lehet | igen | A legkisebb partíció mérete szorozva ezzel: a RAID tömbben lévő eszközök száma -1 |
Teljes leírás a szoftver RAID tömbről itt: Szoftver RAID HOGYAN.
Egy MD eszköz létrehozásához a kívánt partíciókat ki kell jelölni. (A partman ) menüben válaszd a → pontot.)
Make sure that the system can be booted with the partitioning scheme you are planning. In general it will be necessary to create a separate file system for /boot when using RAID for the root (/) file system. Most boot loaders (including lilo and grub) do support mirrored (not striped!) RAID1, so using for example RAID5 for / and RAID1 for /boot can be an option.
Support for MD is a relatively new addition to the installer. You may experience problems for some RAID levels and in combination with some bootloaders if you try to use MD for the root (/) file system. For experienced users, it may be possible to work around some of these problems by executing some configuration or installation steps manually from a shell.
Most jön a a fő partman menüből. (E menü csak legalább egy partíció kijelölése után jelenik meg.) Az mdcfg 1. képernyőjén egyszerűen válaszd az pontot. Megjelenik a támogatott MD eszközök listája, melyből egy választható (például RAID1). A következők a választott MD típustól függenek.
A RAID0 egyszerű — megjelenik a RAID számára elérhető partíciók listája, és az egyetlen feladat a leendő MD-t alkotó partíciók kijelölése.
A RAID1 kicsit trükkösebb. Először meg kell adni a leendő MD-t adó aktív és tartalék eszközök számát. Ezután ki kell jelölni a RAID számára elérhető aktív és tartalék partíciókat. A kijelölt partíciók számának egyeznie kell az előbb megadott számmal. Ne aggódj! A debian-installer figyelmeztet hiba esetén.
A RAID5 beállítása hasonló, mint a RAID1-é, de legalább 3 aktív partíciót kell megadni.
Eltérő MD-k is lehetnek egyszerre. Például 3 darab 200 GB méretű merevlemez esetén, melyek mindegyike 2 darab 100 GB méretű partíciót tartalmaz, mindhárom lemez első partíciója RAID0 tömbbe köthető (gyors, 300 GB méretű mozgókép szerkesztő partíció) a többi (2 aktív és 1 tartalék) RAID1 tömbre használható (igen megbízható 100 GB méretű /home partíció).
Az MD eszközök beállítása után a mdcfg visszatér a partman programra fájlrendszerek létrehozására az új MD eszközökön és a szokásos attribútumok, például csatolási pontok társítására.
Ha rendszer-adminisztrátorként vagy „haladó” felhasználóként dolgozol gépekkel, biztos láttál már olyan helyzetet, ahol egy partíció a lemezen (általában a legfontosabb) kifogyott, míg egy másik alig volt használatban és a helyzetet átmozgatással, jelképes láncok létrehozásával és így tovább kellett kezelni.
Az ilyen helyzet elkerülésére használható a Logikai kötet-kezelő (LVM). Ezzel a partíciók (fizikai kötetek az LVM nyelven) virtuális lemezekké (kötet-csoport) köthetők, melyek virtuális partíciókra oszthatók (logikai kötetek). A logikai kötetek (és természetesen kötet csoportok) akár több fizikai lemez közt is átnyúlhatnak.
Így, ha például kiderül, hogy több hely kell egy régi 160 GB méretű /home partícióhoz, egyszerűen hozzáadhatsz egy új 300 GB méretű lemezt a géphez, beteheted egy létező kötet-csoportba majd átméretezheted a /home partíciót tartalmazó logikai kötetet és íme — a felhasználóknak ismét van helye a megújult, immár 460 GB méretű partíción. E példa természetesen egy kissé túlegyszerűsített. Ha még nem olvastad, lásd az LVM HOGYAN leírást.
A debian-installer LVM beállítása egyszerű és a partman teljes egészében támogatja. Először ki kell jelölni az LVM számára fizikai kötetként használt egy vagy több partíciót. Ez a menüben tehető, itt válaszd a → pontot.
A fő partman képernyőre visszatérve megjelenik egy új, lehetőség. Ezt kiválasztva, először a partíciós tábla eddigi módosításait kell megerősíteni (ha voltak), majd megjelenik az LVM beállító menü. A menü felett az LVM beállítás összefoglalója látható. A menü helyzet-érzékeny és csak a lehetséges műveleteket mutatja. A lehetséges műveletek:
: mutatja az LVM eszköz struktúrát, a logikai kötetek neveit, méreteit és egyebeket
: visszatér a fő partman képernyőhöz
Használd e menüt először egy kötet csoport, majd azon belül a logikai kötetek létrehozására.
A fő partman képernyőhöz való visszatérés után, minden létrehozott logikai kötet megjelenik hasonlóan a rendes partíciókhoz (és úgy is kezelhetők).
A debian-installer lehetővé teszi titkosított kötetek beállítását. Az ilyen partíciókra írt fájlok mentése az eszközre azonnal titkosított formában történik. A titkosított adatokhoz való hozzáférés csak a titkosított partíció létrehozásakor használt jelmondat megadásával lehetséges. E képesség jól használható az érzékeny adatok védelmére a laptop vagy merevlemez ellopásakor. Bár a tolvaj fizikai hozzáférést szerez a merevlemezhez, a helyes jelmondat ismerete nélkül, a merevlemezen lévő adatok véletlen karaktereknek tűnnek.
A 2 legfontosabb partíció, melynek titkosítása felmerül: a home partíció, ahol a személyes adatok, és a csere partíció, ahol a műveletek során átmenetileg érzékeny adatok vannak. Természetesen bármely partíció titkosítható, főleg, melyen érdekes adatok lehetnek. Például a /var, ahol az adatbázis-kiszolgálók, levelező-kiszolgálók vagy nyomtató-kiszolgálók tárolják adataikat, vagy a /tmp, melyet különböző programok használnak mások érdeklődését felkeltő átmeneti fájlok tárolására. Egyesekben még az egész rendszer titkosítása is felmerül. Ez egyetlen kivétel a /boot partíció, mely nem lehet titkosított, mert jelenleg nem lehetséges a kernel titkosított partícióról betöltése.
A titkosított partíciók teljesítménye kisebb, mert az adatok titkosítását minden olvasáskor vagy íráskor végre kell hajtani vagy fel kell oldani. A csökkenés a CPU sebességén, a választott titkosítási módon és a kulcs hosszán múlik.
Titkosítás használatához létre kell hozni egy új partíciót szabad hely választással a fő particionáló menüben. A másik lehetőség létező partíció választása (például sima partíció, LVM logikai kötet vagy RAID kötet). A menüben válaszd a pontot a opciónál. A menü ekkor módosul és különböző titkosító lehetőségeket ad a partícióhoz.
A debian-installer több titkosító módot támogat. Az alap mód a dm-crypt (ez már az újabb Linux) kernelek része, képes LVM fizikai kötetek tárolására), a másik a loop-AES (régibb, karbantartása a Linux kernel-fától külön történik). Ha nincs más kényszerítő ok, ajánlott az alap használata.
Először vessünk egy pillantást az elérhető lehetőségekre Device-mapper (dm-crypt) titkosító mód esetén. Mint mindig: kétség esetén az alapokat érdemes használni, mert biztonsági szempontból gondosan lettek kiválasztva.
aesE lehetőséggel választható a titkosító algoritmus (cipher), mely a partíción lévő adatok titkosítására lesz használva. A debian-installer jelenleg az alábbi blokk titkosításokat támogatja: aes, blowfish, serpent, és twofish. Túlmutat e dokumentum célján ezen algoritmusok minőségének megvitatása, de segítheti a döntést annak ismerete, hogy 2000-ben az American National Institute of Standards and Technology az AES-t választotta, mint szabvány titkosító algoritmus érzékeny adatok védelmére a XXI. században.
256Itt lehet megadni a titkosító kulcs hosszát. A nagyobb kulcs növeli a titkosítás erejét. Másrészt a kulcs hosszának növelése negatívan hat a teljesítményre. Az elérhető kulcs méretek a titkosítástól függenek.
cbc-essiv:sha256Az Inicializáló Vektor vagy IV algoritmus biztosítja, hogy egy titkosítás alkalmazása ugyanarra a sima szöveg adatra egyazon kulccsal eredménye mindig egyedi titkosított szöveg legyen. Célja az ismétlődő adatok általi törés megakadályozása.
Az adott lehetőség közül az alap cbc-essiv:sha256 jelenleg kevésbé érzékeny az ismert támadásokra. Csak akkor használj mást, ha korábban telepített rendszerrel való kompatibilitás kell, ami nem ismeri az újabb algoritmusokat.
JelmondatItt állítható be a titkosító kulcs e partícióhoz.
A titkosító kulcs kiszámításra kerül[10] jelmondat alapján, mely e folyamat folyatásában adható meg.
Egy új titkosító kulcs készül véletlen adatokból a titkosított partíció minden bekapcsolásakor. Más szavakkal: a partíció tartalma számunkra minden kikapcsolásakor elvész, mert a kulcs törlődik a memóriából. (Természetesen, megpróbálhatod kitalálni a kulcsot nyers erő támadással, de a titkosító algoritmus ismeretlen gyengesége nélkül ez nem lehetséges a mi életünkben.)
A véletlen kulcsok igen jók csere partíciókhoz, mert nem kell jelmondatot megjegyezni és érzékeny adatokat törölni a csere partícióról a gép leállítása előtt. E módszerrel viszont nem használható az újabb Linux kernelek által nyújtott „felfüggesztés-a-lemezre”, mert így lehetetlen lesz (egy azt követő indítás alatt) a csere partícióra a felfüggesztéskor írt adatok visszaállítása.
igenBiztosítja, hogy e partíció adatai felülírassanak véletlen adatokkal a titkosítás beállítása előtt. Ez megnehezíti egy támadónak a korábban használt rész meghatározását. Ezen felül, így nehezebb visszaállítani a korábbi adatokat[11].
Ha ezt választod: → , a menü az alábbi lehetőségeket adja:
AES256A loop-AES esetén, a dm-crypt módtól eltérően a titkosító opciók és a kulcs mérete kombinálhatók, így mindkettőt kiválaszthatod ugyanakkor. Lásd a fenti szakaszt a titkosításokról és kulcsok méreteiről további adatokért.
Kulcsfájl (GnuPG)Itt adható meg a titkosító kulcs típusa e partícióhoz.
A titkosító kulcs véletlen adatokból áll elő a telepítés során. Ráadásul e kulcsot GnuPG titkosítja, így használatához meg kell majd adni a helyes jelmondatot (e folyamat során később majd mód nyílik egy ilyen megadására).
Lásd a véletlen kulcsok szakaszt fent.
igenLásd az adatok törlése szakaszt fent.
A kívánt paraméterek kiválasztása után a titkosított partíciókhoz, lépj vissza a fő particionáló menübe. Egy új, elem keletkezik. Kiválasztva meg kell erősíteni az adatok törlését az arra jelölt partíciókon és talán más műveleteket, mint egy új partíciós tábla írását. A nagy partíciókon ez eltart egy ideig.
Most meg kell adni egy jelmondatot az ehhez állított partíciókhoz. A jó jelmondat több, mint 8 karakter, betűk, arab számok és más karakterek keveréke és nem tartalmaz általános szótári szót vagy könnyen hozzád a felhasználóhoz köthető adatot (mint születésnapok, hobbik, kedvencek nevei, rokonok nevei és így tovább).
Jelmondat megadása előtt, győződj meg a billentyűzet helyes beállításáról és, hogy a várt karaktereket adja. Kétség esetén a 2. virtuális konzolra kell váltani és kipróbálni a billentyűket. Ezzel elkerülhetők a későbbi meglepetések, például jelszó gépelése qwerty billentyű-kiosztással a telepítőben használt azerty esetén. Az ilyen helyzetnek több oka lehet. Talán más billentyű-kiosztásra váltottál a telepítés folyamán, vagy a választott billentyű-kiosztás még nincs beállítva a jelmondat megadásakor a gyökér fájlrendszer számára.
Ha nem jelmondat módot választottál a titkosító kulcs létrehozásához, az most készül majd. Mivel a kernel számára talán még nincs elég összegyűjthető entrópia a telepítés e korai szakaszában, a folyamat lassú lehet. Ez felgyorsítható az entrópia növelésével: például véletlen billentyűk leütésével vagy a 2. virtuális konzolon lévő héjra váltással és hálózati és lemez forgalom generálásával (fájlok letöltése, nagy fájlok megetetése a /dev/null eszközzel és íg tovább). Ez minden titkosítandó partíciónál megismételhető.
A fő particionáló menübe visszatérés után, minden titkosított kötet megjelenik mint további partíciók, melyek a sima partíciókhoz hasonlóan állíthatók. Az alábbi példa 2 eltérő kötetet mutat. Az 1. dm-crypt, a 2. loop-AES által titkosított.
Encrypted volume (sda2_crypt) - 115.1 GB Linux device-mapper #1 115.1 GB F ext3 Loopback (loop0) - 515.2 MB AES256 keyfile #1 515.2 MB F ext3
Most lehet csatolási pontokat rendelni a kötetekhez és módosítani fájlrendszer típusukat, ha nem tetszik.
Fontos megjegyezni az azonosítókat a zárójelekben (sda2_crypt és loop0 itt) és az egyes titkosított kötetekhez rendelt csatolási pontokat. Erre szükség lesz később, az új rendszer indításakor. A sima indító folyamat és a titkosítást is bevonó indító folyamat közti eltéréseket később tárgyaljuk itt: 7.2. szakasz - Titkosított kötetek csatolása.
Ha a partíciós séma megfelel, folyatható a telepítés.
Bár e lépés a legkevésbé problémás, ez a telepítés legjelentősebb része, mert ez végzi a teljes alaprendszer letöltését, ellenőrzését és kibontását. Lassú gép vagy hálózati kapcsolat esetén eltart egy kis ideig.
Az alaprendszer telepítése során, a csomag kicsomagoló és beállító üzenetek a tty4 terminálra kerülnek. Ez a Bal Alt-F4; leütésével érhető el, a fő telepítő folyamathoz visszatéréshez a Bal Alt-F1 használható.
Az alaprendszer telepítésekor keletkező kibontó/beállító üzenetek a /var/log/syslog fájlba kerülnek. Itt mindig mód van ellenőrzésükre, ha a telepítés soros konzolon át történik.
A telepítés részeként a Linux kernel is települ. Alap elsőbbségben a telepítő a géphez illő legjobbat választja. Alacsonyabb elsőbbségi módokban az elérhető kernelek egy listából választhatók.
After the base system has been installed, the installer will allow you to set up the „root” account and/or an account for the first user. Other user accounts can be created after the installation has been completed.
A root fiók szokásos másik neve super-user; e bejelentkezés átlépi a rendszer alapvető biztonsági védelmét. A root hozzáférést csak a rendszer adminisztrációjára szabad használni és még ekkor is csak a lehető legrövidebb ideig.
A létrehozott jelszavak legalább 8 karakterből álljanak és tartalmazzanak nagy- és kisbetűket és központozási karaktereket is. Kiemelten figyelj a root jelszóra, mivel ez egy rendkívül erős hozzáférés, itt még erősebb legyen a jelszó. Kerüld a szótári szavakat vagy kitalálható személyes adatok használatát.
Ha bárki bármikor azt állítja, hogy a root jelszavadra van szüksége, légy szélsőségesen bizalmatlan. Általában soha ne add ki a root jelszót, kivéve, ha egy gépet másokkal felügyelsz.
A rendszer kér egy normál felhasználó létrehozására. E hozzáférés lesz valószínűleg az elsődleges személyes bejelentkezésed. Tilos a root fiók használata a napi munkára vagy személyes bejelentkezésre.
Miért tiltott ez? Nos, az egyik ok a root előjogok használatának kerülésére az, hogy nagyon könnyű javíthatatlan hibát létrehozni root felhasználóként. Egy másik fontos ok, hogy trójai programok futtatásába futhatsz — ez egy program, mely a super-user jogod adta erővel hátad mögött lerombolja a rendszer biztonságát. Minden jó könyv a unixos rendszer-adminisztrációról részletesen taglalja e témát — fontold meg, hogy elolvasol egyet, ha ez új neked.
Először a felhasználó teljes nevét kell megadni. Ezután a felhasználó fiókjának nevét; általában egy saját névből vett ékezet nélküli szó vagy hasonló megfelel és valóban alap lesz. Végül meg kell adni az e felhasználói fiókhoz tartozó jelszót.
Ha a telepítés után bármikor létrehoznál egy fiókot, használd az adduser parancsot.
At this point you have a usable but limited system. Most users will want to install additional software on the system to tune it to their needs, and the installer allows you do so. This step can take even longer than installing the base system if you have a slow computer or network connection.
A Debian GNU/Linux egyik eszköze csomagok telepítésére az apt-get program az apt csomagban[12] Más csomag-kezelő felületek, mint az aptitude és synaptic szintén használtak. E felületek különösen ajánlottak új felhasználóknak, mivel integráltan tartalmaznak más képességeket (csomagok keresése és állapotok ellenőrzése) szép felhasználói felületen. A jelenleg hivatalosan ajánlott csomag-kezelő eszköz az aptitude.
apt must be configured so that it knows from where to retrieve packages. The results of this configuration are written to the file /etc/apt/sources.list. You can examine and edit this file to your liking after the installation is complete.
If you are installing at default priority, the installer will largely take care of the configuration automatically, based on the installation method you are using and possibly using choices made earlier in the installation. In most cases the installer will automatically add a security mirror and, if you are installing the stable distribution, a mirror for the „volatile” update service.
If you are installing at a lower priority (e.g. in expert mode), you will be able to make more decisions yourself. You can choose whether or not to use the security and/or volatile update services, and you can choose to add packages from the „contrib” and „non-free” sections of the archive.
If you are installing from a CD or a DVD that is part of a larger set, the installer will ask if you want to scan additional CDs or DVDs. If you have additional CDs or DVDs available, you probably want to do this so the installer can use the packages included on them.
If you do not have any additional CDs or DVDs, that is no problem: using them is not required. If you also do not use a network mirror (as explained in the next section), it can mean that not all packages belonging to the tasks you select in the next step of the installation can be installed.
Packages are included on CDs (and DVDs) in the order of their popularity. This means that for most uses only the first CDs in a set are needed and that only very few people actually use any of the packages included on the last CDs in a set.
It also means that buying or downloading and burning a full CD set is just a waste of money as you'll never use most of them. In most cases you are better off getting only the first 3 to 8 CDs and installing any additional packages you may need from the Internet by using a mirror. The same goes for DVD sets: the first DVD, or maybe the first two DVDs will cover most needs.
A good rule of thumb is that for a regular desktop installation (using the GNOME desktop environment) only the first three CDs are needed. For the alternative desktop environments (KDE or Xfce), additional CDs are needed. The first DVD easily covers all three desktop environments.
If you do scan multiple CDs or DVDs, the installer will prompt you to exchange them when it needs packages from another CD/DVD than the one currently in the drive. Note that only CDs or DVDs that belong to the same set should be scanned. The order in which they are scanned does not really matter, but scanning them in ascending order will reduce the chance of mistakes.
One question that will be asked during most installs is whether or not to use a network mirror as a source for packages. In most cases the default answer should be fine, but there are some exceptions.
If you are not installing from a full CD or DVD or using a full CD/DVD image, you really should use a network mirror as otherwise you will end up with only a very minimal system. However, if you have a limited Internet connection it is best not to select the desktop task in the next step of the installation.
If you are installing from a single full CD or using a full CD image, using a network mirror is not required, but is still strongly recommended because a single CD contains only a fairly limited number of packages. If you have a limited Internet connection it may still be best to not select a network mirror here, but to finish the installation using only what's available on the CD and selectively install additional packages after the installation (i.e. after you have rebooted into the new system).
If you are installing from a DVD or using a DVD image, any packages needed during the installation should be present on the first DVD. The same is true if you have scanned multiple CDs as explained in the previous section. Use of a network mirror is optional.
One advantage of adding a network mirror is that updates that have occurred since the CD/DVD set was created and have been included in a point release, will become available for installation, thus extending the life of your CD/DVD set without compromising the security or stability of the installed system.
In summary: selecting a network mirror is generally a good idea, except if you do not have a good Internet connection. If the current version of a package is available from CD/DVD, the installer will always use that. The amount of data that will be downloaded if you do select a mirror thus depends on
the tasks you select in the next step of the installation,
which packages are needed for those tasks,
which of those packages are present on the CDs or DVDs you have scanned, and
whether any updated versions of packages included on the CDs or DVDs are available from a mirror (either a regular package mirror, or a mirror for security or volatile updates).
Note that the last point means that, even if you choose not to use a network mirror, some packages may still be downloaded from the Internet if there is a security or volatile update available for them and those services have been configured.
A telepítő folyamat során lehetőség nyílik további szoftverek kiválasztására telepítéshez. A több mint 21250 elérhető csomag közül egyéni szoftver csomagok kiválasztása helyett a telepítő folyamat e szakasza szoftverek előre-megadott gyűjteményeinek kiválasztására és telepítésére összpontosít, hogy gyorsan beállítsa a gépet különböző feladatok elvégzésére.
Így mód nyílik feladatok választására először és több egyéni csomag hozzáadására később. E feladatok különböző munkákat vagy dolgokat képviselnek, melyekre e gépet használni akarod, például „Asztali munka-környezet”, „Web kiszolgáló” vagy „Nyomtató kiszolgáló”[13]. A D.2. szakasz - Feladatokhoz szükséges hely leírja az elérhető feladatok hely-igényét.
Some tasks may be pre-selected based on the characteristics of the computer you are installing. If you disagree with these selections you can deselect them. You can even opt to install no tasks at all at this point.
Unless you are using the special KDE or Xfce CDs, the „Desktop environment” task will install the GNOME desktop environment.
It is not possible to interactively select a different desktop during the installation. However, it is possible to get debian-installer to install a KDE desktop environment instead of GNOME by using preseeding (see B.4.10. szakasz - Csomag választás) or by adding the parameter desktop=kde at the boot prompt when starting the installer. Alternatively the more lightweight Xfce desktop environment can be selected by using desktop=xfce.
Note that this will only work if the packages needed for KDE or Xfce are actually available. If you are installing using a single full CD image, they will need to be downloaded from a mirror as most needed packages are only included on later CDs; installing KDE or Xfce this way should work fine if you are using a DVD image or any other installation method.
A különböző kiszolgáló-feladatok az alábbiakat telepítik: DNS szerver: bind9; Fájl szerver: samba, nfs; Levelező szerver: exim4, spamassassin, uw-imap; Nyomtató szerver: cups; SQL adatbázis: postgresql; Web szerver: apache.
Once you've selected your tasks, select . At this point, aptitude will install the packages that are part of the tasks you've selected.
A telepítő szabvány felhasználói felületében a szóköz használható egy feladat kijelölésének váltásához.
Lényeges, hogy a Munkaasztal feladat nagy. Főleg, ha a telepítés 1 CD-ROM lemezről megy hálózati tükörrel, a telepítő sok csomagot a hálózatról szed. Lassú kapcsolatnál ez hosszan eltart. Nincs mód a csomagok megkezdett telepítésének leállítására.
Ha a csomagok a CD-ROM lemezen is vannak, még mindig lehet, hogy a telepítő hálózatról tölt, ha az ott lévő verzió újabb, mint ami a CD-ROM lemezen van. Stabil terjesztés telepítésekor ez csak egy . kiadás (az eredeti stabil kiadás frissítése) után fordulhat elő; teszt terjesztésnél ez régebbi kép használatakor történik.
Minden a tasksel által kijelölt csomagot letölt, kicsomagol és telepít az apt-get és dpkg program. Ha egy programnak több adat kell, megkérdi a folyamat során.
Lemez-nélküli munka-állomás telepítésekor a helyi lemezről indítás természetesen értelmetlen, és e lépés kimarad.
Egy boot betöltő telepítése előtt a telepítő megkísérli felismerni, milyen más rendszerek vannak már esetleg a gépen. Ha talál támogatottat, közli a boot betöltő telepítő lépés alatt és a gépet beállítja ezek indítására is a Debian mellett.
Több operációs rendszer egy gépről indítása néha még mindig fekete mágia lehet. A boot betöltő más rendszerek felismerésére és beállítására vonatkozó automatikus támogatása architektúrák sőt sokszor akár al-architektúrák közt is eltér. Ha ez nem működik, több információért lásd a boot kezelőd dokumentációját.
The main amd64 boot loader is called „grub”. Grub is a flexible and robust boot loader and a good default choice for new users and old hands alike.
Alapban a grub telepítési helye a Mester Boot Rekord (MBR), ahol a teljes indítási folyamat felett átveszi az irányítást. Máshová is telepíthető. Lásd a grub kézikönyvet teljes információért.
If you do not want to install grub, use the button to get to the main menu, and from there select whatever bootloader you would like to use.
A 2. amd64 boot betöltő neve „LILO”. Ez egy régi összetett program, mely sok funkciót ad, ezek közt DOS, Windows vagy OS/2 indítás kezelést. Különleges igényekhez a /usr/share/doc/lilo/ figyelmes olvasása szükséges; a LILO mini-HOGYAN is hasznos.
Jelenleg a LILO telepítés csak a lánc-betöltött módon indítható egyéb operációs rendszerek számára hozza létre a bejegyzéseket a menüben. Így lehet, hogy más GNU/Linux vagy GNU/Hurd operációs rendszerek számára kézzel kell majd hozzáadni a bejegyzést a menüben a telepítés után.
A debian-installer 3 lehetséges helyet ad a LILO boot betöltő telepítésére:
Így a LILO teljesen átveszi az indító folyamat irányítását.
Válaszd ezt, ha más fő boot kezelőt használnál. A LILO ekkor az új Debian partíció elejére települ és másodlagos boot betöltőként szolgál.
Useful for advanced users who want to install LILO somewhere else. In this case you will be asked for desired location. You can use traditional device names such as /dev/hda or /dev/sda.
Ha többé nem tudod a Windows 9x (vagy DOS) rendszeredet indítani, egy Windows 9x (MS-DOS) indító lemezt kell használni és az fdisk /mbr parancsot az MS-DOSos mester indító rekord újratelepítéséhez — így viszont egy más, végleges megoldást kell találnod ahhoz, hogy a Debian rendszerbe tartósan visszatérj!
E lehetőség használható a telepítés befejezésére boot betöltő nélkül, vagy mert az architektúra/al-architektúra nem ad ilyet, vagy mert nem kívánatos (például egy már telepített boot betöltőt használsz).
Ha a boot-betöltő kézi beállítását tervezed, ellenőrizni kell a telepített kernel nevét a /target/boot könyvtárban. Itt egy initrd jelenlétét is ellenőrizni kell; ha van, valószínűleg utasítani kell a boot-betöltőt ennek használatára. További szükséges adat a / fájlrendszer számára választott lemez és partíció és, ha a /boot külön partíción van, a /boot fájlrendszer adatai.
This is the last step in the Debian installation process during which the installer will do any last minute tasks. It mostly consists of tidying up after the debian-installer.
The installer may ask you if the computer's clock is set to UTC. Normally this question is avoided if possible and the installer tries to work out whether the clock is set to UTC based on things like what other operating systems are installed.
In expert mode you will always be able to choose whether or not the clock is set to UTC. Systems that (also) run Dos or Windows are normally set to local time. If you want to dual-boot, select local time instead of UTC.
At this point debian-installer will also attempt to save the current time to the system's hardware clock. This will be done either in UTC or local time, depending on the selection that was just made.
Az e szakaszban felsorolt összetevők általában nem részei a telepítő folyamatnak, de nehezebb helyzetekhez készen állnak a felhasználó segítésére.
Ha a telepítés sikeres, a telepítő folyamat során keletkező napló fájlok automatikusan mentésre kerülnek az új Debian rendszeren a /var/log/installer/ könyvtárba.
A a fő menüből lehetővé teszi a naplófájlok mentését flopi lemezre, hálózatra, merevlemezre vagy más médiára. Ez hasznos, ha a telepítéskor végzetes hibákba ütközöl és egy más rendszeren tanulmányozni akarod a naplókat vagy csatolni egy telepítő jelentésbe.
Több módja van egy héj indításának a telepítő alatt, A legtöbb rendszeren, ha nem soros konzolról telepítesz, a legkönnyebb mód a 2. virtuális konzolra váltásra a Bal Alt-F2[14] (Mac billentyűzeten Option-F2) leütése. Használd a Bal Alt-F1 gombokat a telepítőre visszaváltáshoz.
For the graphical installer see also D.6.1. szakasz - A grafikus telepítő használata.
If you cannot switch consoles, there is also an item on the main menu that can be used to start a shell. You can get to the main menu from most dialogs by using the button one or more times. Type exit to close the shell and return to the installer.
Most egy RAM lemezből indítottunk és a szokásos eszközök közül csak egy korlátozott készlet áll rendelkezésre. Az ls /bin /sbin /usr/bin /usr/sbin és a help megadja az elérhető programokat. A héj egy ash nevű Bourne héj másolat pár szép képességgel mint például az automata kiegészítés és történet.
Fájlok szerkesztésére és megtekintésére, használd a nano szerkesztőt. A telepítő rendszer napló-fájljai a /var/log könyvtárban találhatók.
Bár alapvetően mindent megtehetsz egy héjból, melyet az elérhető parancsok lehetővé tesznek, egy héj használatának lehetősége csak hibák esetére szolgál.
Ezt kézzel téve a héjból ütközhet a telepítő folyamattal és hibákat vagy be nem fejezett telepítést okozhat. Ezért lehetőleg mindig a telepítőt használd a csere partíció bekapcsolására és ne tedd a héjból.
Az egyik legérdekesebb összetevő a network-console. Lehetővé teszi a telepítés szinte egészét a hálózatról SSH-n át. A hálózat használata feltételezi a telepítés első pár lépésének megtörténtét legalább a hálózat beállításáig. (Automatizálható a 4.6. szakasz - Automata telepítés részben írtak szerint.)
Ez az összetevő nem kerül alapban a fő telepítő menübe, kifejezetten kérni kell. CD lemezről indításkor közepes elsőbbséggel kell indítani vagy a fő telepítő menüben a pontot választani és a további összetevők közül kiválasztani ezt: . A sikeres betöltést így a új menüelem jelzi.
Ezen új bejegyzés kiválasztása után egy új jelszót kell megadnod a telepítő rendszerre csatlakozáshoz, és megerősítened. Ez minden. Ezután egy képernyő leírja, hogyan jelentkezz be távolról, mint installer felhasználó az adott jelszóval. Egy másik fontos részlet e képernyőn a rendszer ujjnyoma. Ezt biztonságosan kell átadni a „telepítést távolról folytató személy” számára.
Meggondolva, folytathatod a telepítést helyben, ilyen esetekben mindig üsd le az Enter billentyűt a fő menühöz, ahol bármely szükséges összetevő kiválasztható.
Nézzük a másik oldalt. Terminálod állítsd UTF-8 kódolásra, mert ezt használja a telepítő. E nélkül is folytatható a távoli telepítés, de ekkor különös műalkotásokat láthatsz, például törött párbeszéd-kereteket vagy olvashatatlan nem-ascii karaktereket. Egy kapcsolat létrehozásához a telepítővel csak ezt kell begépelni:
$ssh -l installerinstall_host
Itt az install_host a telepítendő gép neve vagy IP címe. A parancs kiadása után a távoli gép először kapcsolódik a telepítendőre. Ha ez először történik az adott távoli gépről, akkor azon a telepítendő gép ujjnyoma megjelenik az 1. tényleges bejelentkezés előtt, és megerősítéssel igazolni kell, hogy ez a telepítendő gép ujjlenyomata.
The ssh server in the installer uses a default configuration that does not send keep-alive packets. In principle, a connection to the system being installed should be kept open indefinitely. However, in some situations — depending on your local network setup — the connection may be lost after some period of inactivity. One common case where this can happen is when there is some form of Network Address Translation (NAT) somewhere between the client and the system being installed. Depending on at which point of the installation the connection was lost, you may or may not be able to resume the installation after reconnecting.
You may be able to avoid the connection being dropped by adding the option -o ServerAliveInterval= when starting the ssh connection, or by adding that option in your ssh configuration file. Note however that in some cases adding this option may also cause a connection to be dropped (for example if keep-alive packets are sent during a brief network outage, from which ssh would otherwise have recovered), so it should only be used when needed. value
If you install several computers in turn and they happen to have the same IP address or hostname, ssh will refuse to connect to such host. The reason is that it will have different fingerprint, which is usually a sign of a spoofing attack. If you are sure this is not the case, you will need to delete the relevant line from ~/.ssh/known_hosts[15] and try again.
A bejelentkezés után egy kezdő képernyőt látsz 2 lehetőséggel: és . Az előbbi adja a fő telepítő menüt, ahol a szokásos módon folytathatod a telepítést. Az utóbbi egy héjat indít, melyről vizsgálhatod és ha kell, javíthatod a távoli rendszert. A telepítő menühöz csak 1 SSH folyamatban használható, de héjakhoz több is.
A távoli telepítés indítása után SSH-n át, ne térj vissza a helyi konzolon futó adott telepítő szakaszhoz. Ez megsértheti az új rendszer beállításait most tartalmazó adatbázist. Ez sikertelen telepítést okozhat vagy gondokat a telepített rendszeren.
Ha az SSH folyamatot egy X terminálban futtatod, ne méretezd át annak ablakát, mert lebonthatja a kapcsolatot.
[7] In technical terms: where multiple locales exist for that language with differing country codes.
[8] A telepítő 256 bites AES kulccsal titkosítja az LVM kötet-csoportot és beállítja a kernel „dm-crypt” támogatást.
[9] MD eszköz 1 fizikai meghajtó partícióiból és készíthető, de ez nem túl hasznos.
[10] Jelmondat használata kulcsként jelenleg azt jelenti, hogy a partíció LUKS használatával lesz beállítva.
[11] Ahhoz azért jó pár felülírás kell, hogy a 3-betűs ügynökségeknek se legyen esélye kinyerni az adatokat a párszor felülírás után.
[12] A csomagokat ténylegesen telepítő program a dpkg. De e program alacsonyabb szintű eszköz. Az apt-get magasabb-szintű eszköz mivel szükség szerint meghívja a dpkg programot. Tudja hogy kell beszerezni a csomagot a CD-lemezről, hálózatról vagy bárhonnan. Képes önműködően telepíteni más csomagokat, melyek szükségesek a választott csomaghoz.
[13] A telepítő a tasksel programot hívja meg. Ez a telepítés után később is futtatható csomagok telepítésére (vagy törlésére), vagy használható sokkal finomabb eszköz, például aptitude. A telepítés után egy adott, egyéni csomaghoz egyszerűen futtasd az aptitude install parancsot, ahol a csomagcsomag a kívánt csomag neve.
[14] Ami: nyomd le az Alt billentyűt a szóköz mellett balra és az F2 billentyűt egyszerre.
[15] The following command will remove an existing entry for a host: ssh-keygen -R <hostname|IP address>.